Apple crumble / almás morzsasüti
Gyerekkoromban a nagymamáim gyakran almáspitét sütöttek. Nem szerettem. Azt hiszem én voltam az egyetlen a hatalmas családban, aki nem szerette, úgyhogy nem igazán számított, de tényleg nem jött be. Nem így az apple crumble, amibe beleszerettem amikor először ettem tizensok éve.
Nagyritkán készítek almáspitét is, de nem a magyaros arányokkal, hanem az angolos alul felül 2 x fél cm tészta, 4-5 cm töltelék. De akkor is a crumble a kedvencem. Sokkal gyorsabb, egyszerűbb, és számomra finomabb is. Végtelen változatban készíthető, és bár nem egy szépség, de már okozott kellemes meglepetést sok ismerősnek.
Nagyritkán készítek almáspitét is, de nem a magyaros arányokkal, hanem az angolos alul felül 2 x fél cm tészta, 4-5 cm töltelék. De akkor is a crumble a kedvencem. Sokkal gyorsabb, egyszerűbb, és számomra finomabb is. Végtelen változatban készíthető, és bár nem egy szépség, de már okozott kellemes meglepetést sok ismerősnek.
Hozzávalók és elkészítése:
Arányokat nehéz mondani, most két adagra 5 nagy szem almát vágtam fel, kicsit már szépséghibásak voltak, a megtisztított alma főzés előtt 70 dkg volt. Belereszeltem fél narancs héját, és belecsavartam egy narancs levét, egy fél citromét, és valamint kapott még 3 csapott ek cukrot.
A cukor kicsit sok is lett, óvatosan, kóstolgatva kell belőni az adagot, hiszen lehet, hogy az alma édes, kásás öreg (mint ez az adag volt) vagy savanyú, harsogóan friss.
Nekem ez a narancsos a kedvencem, L -nek a szegfűszeges. Lehet bármilyen a fűszerezés, és lehet natúr alma is, és lehet lekvárt csöpögtetni rá, lehetőleg markáns feketeszedret vagy feketeribizlit, vagy csak simán beleszórni a gyömölcsöt. Mivel nekem van ez a 'legyen homogén a kaja' hisztim időnként, én kicsit megrottyantom és rúdmixerrel pépesítem az almát, de ez annyira felesleges, hogy mindenkit, (magamat is beleértve) próbálok lebeszélni róla. Mert az egyszerűség boldogítana.
A morzsasütik lényege a morzsa. Elvben. Gyakorlatban a gyümölcs, de azért a morzsa is fontos. A morzsa eredetileg liszt, vaj és cukor morzsás állagúra keverve. Az arányok kb: 3 x 2 x 1, mint a shortbread-nél, (jelen esetben ha nem sütimorzsát használtam volna, akkor 60g liszt, 40g vaj és 20g cukor lett volna 2 főre) de ha egészségesebbre vágyik az ember, keverhet bele zabpelyhet, vagy őrölt diót is, a lényeg csak annyi, hogy a végeredmény morzsálódjon, és ne kelljen nyújtogatni meg pepecselni, csak megszórni a gyümölcsöt a morzsával, és be a sütőbe. Egyébként bármilyen valódi morzsa is lehet, a házi sütemény morzsától a bolti összetört gyömbéres kekszen át a morzsálódóbb spekulatius-szerű mézeskalácsig.
Attól függően, hogy mi ment a sütőbe módosítjuk a sütési időt: a simán felkockázott almának, friss gyümölccsel és nyers morzsával kell legalább az egy óra 180 fokon, az almapüré lekvárral és összetört keksszel csak felmelegítést igényel, 15 perc elég neki.
Fogyasztás: folyós habtejszínnel, fagyival, nagykanállal.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése