Túrógombóc zabpehelyből

Mifelénk a túrógombóc régi klasszikus hétvégi vacsora volt: ebédre már úgyis ettünk valami "igazit" (húst), és volt idő pepecselni egy kicsit a vacsora elkészítésével. Nem tudom, mikor cseréltük le a búzadarát zabpehelyre, de már  vagy 15 éve biztosan így esszük. Édesapám egészségtudatos választásának tűnik: amit gyorsan megfejelünk néhány evőkanál porcukorral. De nem úgy kell elképzelni, hogy ettől fura és "egészséges ízű" lesz: ugyanolyan finom, talán a textúrája tömöttebb, és úgyis a tejföl - porcukor - pirított morzsa szentháromsága dominál...

Hozzávalók: 2 főre
250g túró
75g zabpehely
1 tojás
1 ek cukor
csipet só

50g zsemlemorzsa
1-2 ek olaj
1 kis doboz tejföl
porcukor

Elkészítése:
A zabpelyhet kicsit ledaráltam, mert vastagabb egész típusú volt otthon, de a vékony töröttebb / pelyhesebb rögtön felhasználható. Összekevertem a túróval, tojással, cukorral sóval, és hagytam állni egy kicsit, amíg megpirítottam a zsemlemorzsát az olajban.
Vizes kézzel diónyi gombócokat formáltam a masszából, és egy tányérral halmoztam, miközben felforrt a főzővíz. Viszonylag nagyobb edényben egy adagban főztem ki, de vigyázni kell, mert ha kevés a víz, nagyon lehűti a vizet és máshogy fő (a péppé fő kívül, mire megfő a belseje).
Amikor feljöttek a víz tetejére, még főztem 1-2 percig, kivettem egyet és elvágtam, és csak akkor veszem ki mindet, ha már a közepe is megfőtt. Kicsit hagytam elpárologni a forró vizet, aztán belehentergettem őket a morzsába.
Sok tejföllel és porcukorral ettük. De lekvárral vagy csokiöntettel is lecsúszna...