Padlizsán, joghurtos gránátalma szósszal
Avagy: joghurtos sült padlizsán gránátalmaszósszal és őrölt szezámmag krémmel.
Kedden is ez volt, egyébként, csak annyira nem volt fotogén, hogy gondoltam, megpróbálom újra. Erre mit ad isten, ez se lett szebb. De valamit elmond a kajáról, hogy már a második adagot vágom be önként és dalolva (és riasztóan gyorsan), két napon belül.
Egyébként nem is szeretem a padlizsánt, eredetileg.
Krémnek még ok, minden iránt jobb szívvel viseltetek, ha homogén, de eredetileg nagyon nem szerettem a sült szeleteket, mert az állaguk valahogy fura, íze pedig magában nem sok van. Viszont nagyon megszerettem muszakában, ahogy ott el is olvad, ahogy összesül a báránnyal, aztán innen már nem nagyon volt visszatérés, a krémes padlizsánszeletek és kockák megtérítettek....
A recept Claudia Roden: Arabesque (már emlegettem itt) könyvének Libanon fejezetéből származik.
Az arányoktól kicsit eltértem.
Hozzávalók: 2-3 főre
1 nagy padlizsán (kb 70 dkg)
2+1 ek olivaolaj
1 kis doboz joghurt (150g) (szerintem ehhez jó a sima, folyósabb)
1 ek gránátalma szirup (sűrített gránátalma lé)
1 ek fehérbor ecet
1 ek tahini
1 ek fenyőmag
fél kis fokhagyma
Elkészítése:
Az 1 cm es vastagságú karikákra vágott padlizsánt mindkét oldalán olajjal megkenegettem, kis sóval megszórtam, és egy szilikon sütőlapon a sütőbe raktam legnagyobb lángon (az én öregecske sütőmben az talán 220fok). Félúton átforgattam a szeleteket, összesen 40 percig sültek, de figyelgetni kell, mert nem egyenletesen sültek.
Összekevertem a gránátalma szirupot, a fehérbor ecetet és 1 ek szűz olivaolajat, és ezzel a mázzal a plöttyedt padlizsánkarikákat megint megkenegettem mindkét oldalán, és halomba pakoltam.
Én szeretem a savanyú, ecetes ízeket, de aki nem, az óvatosabban kenegesse.
A joghurtot összekevertem a tahinivel és a megtört fokhagymával, rálocsoltam a padlizsánokra, és megszórtam a száraz serpenyőben megpirított fenyőmaggal.
Magában, vagy kevés pita kenyérrel mártogatva ettem.
Kedden is ez volt, egyébként, csak annyira nem volt fotogén, hogy gondoltam, megpróbálom újra. Erre mit ad isten, ez se lett szebb. De valamit elmond a kajáról, hogy már a második adagot vágom be önként és dalolva (és riasztóan gyorsan), két napon belül.
Egyébként nem is szeretem a padlizsánt, eredetileg.
Krémnek még ok, minden iránt jobb szívvel viseltetek, ha homogén, de eredetileg nagyon nem szerettem a sült szeleteket, mert az állaguk valahogy fura, íze pedig magában nem sok van. Viszont nagyon megszerettem muszakában, ahogy ott el is olvad, ahogy összesül a báránnyal, aztán innen már nem nagyon volt visszatérés, a krémes padlizsánszeletek és kockák megtérítettek....
A recept Claudia Roden: Arabesque (már emlegettem itt) könyvének Libanon fejezetéből származik.
Az arányoktól kicsit eltértem.
Hozzávalók: 2-3 főre
1 nagy padlizsán (kb 70 dkg)
2+1 ek olivaolaj
1 kis doboz joghurt (150g) (szerintem ehhez jó a sima, folyósabb)
1 ek gránátalma szirup (sűrített gránátalma lé)
1 ek fehérbor ecet
1 ek tahini
1 ek fenyőmag
fél kis fokhagyma
Elkészítése:
Az 1 cm es vastagságú karikákra vágott padlizsánt mindkét oldalán olajjal megkenegettem, kis sóval megszórtam, és egy szilikon sütőlapon a sütőbe raktam legnagyobb lángon (az én öregecske sütőmben az talán 220fok). Félúton átforgattam a szeleteket, összesen 40 percig sültek, de figyelgetni kell, mert nem egyenletesen sültek.
Összekevertem a gránátalma szirupot, a fehérbor ecetet és 1 ek szűz olivaolajat, és ezzel a mázzal a plöttyedt padlizsánkarikákat megint megkenegettem mindkét oldalán, és halomba pakoltam.
Én szeretem a savanyú, ecetes ízeket, de aki nem, az óvatosabban kenegesse.
A joghurtot összekevertem a tahinivel és a megtört fokhagymával, rálocsoltam a padlizsánokra, és megszórtam a száraz serpenyőben megpirított fenyőmaggal.
Magában, vagy kevés pita kenyérrel mártogatva ettem.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése