Porridge / zabkása

Már nem emlékszem, hogy honnan jön a zabkása rajongásom, de el tudom képzelni, hogy a Harry Potter könyvekből: ott a reggeli leírásánál rendszeresen emlegetik a porridge-ot. De nem is az eredete a lényeg. Ha tönkrevágtam valamivel a gyomromat (túl sok kaja, túl sok ital, vagy 'csak' betegség) mindig zabkását eszem. Ha valaki már evett, pontosan tudja miről beszélek: a nyákos cucc, amivé a főzés során alakul, nem egy szépség, de nagyon jól esik.

Én tejben készítem, de a tej amit használok zsírmentes fehér víz. Van aki vízben főzi, de a végén tejszínt rak rá, gondolom kinek-kinek ízlése szerint. 
Sima zabpelyhet használok, 55-60g egy adag, a cup-os mérőkéim közül a 1/2-essel egy kanál. Attól függően, hogy milyen lágyra szeretném főzni, 2-2,5 dl tejet öntök rá (szóval max kétszer annyi térfogatnyi folyadék, mint a zabpehely), és mikróban készítem, mert úgy gyorsabb. Nagy edénybe kell berakni, mert szeret kifutni, és figyelni kell, mert amikor elkezd futni, akkor át kell keverni, hogy egyenletesen puhuljon. Az hogy mennyi idő kell neki, attól függ, hogy milyen a mikró teljesítménye, és hogy mennyire szeretnénk megfőzni.


Hozzávalók tekintetében a méztől a juharfa szirupon és lekváron át az aszalt és friss gyümölcsökig bármivel finom. Sőt, a sült bacon csíkocska is jó ötletnek tűnik. Nem szoktam sem cukrot sem sót szórni bele főzéskor, de úgy is lehet. Érdemes vele játszani.