Kézi készítésű száraztészta

Egy-két évvel ezelőttig mindkét nagymamám házi metélt tésztát készített. Gondolom mindenki másnak is... Már idősebbek, nem is főznek saját magukra, és pár dolog hiányzik. Egyebek között a házi tészta, ami valahogy finomabb, mint a bolti, harapható de ez olyan hülyén hangzik.
Van tészta nyújtogató gépünk, de viszonylag ritkán (kb 2 évente) játszunk vele. Néhány hete szombaton úgy alakult, hogy házi tésztát gyártottunk az egyik mamámmal. (Mármint ő gyártotta, én néztem és fényképeztem.)


Hozzávalók: tojás, liszt, csepp vízben feloldott só
Mivel nem volt otthon túl sok tojás, csak négyet törtünk fel, azzal hogy meglátjuk mennyi lisztet vesz fel. Én naivan feltételeztem, hogy fél kg-ot, mivel van ez a nyolc tojásos tészta dolog. (Elvileg az a max, amit egy kg liszt felvesz - de nem is.)
Persze a dolog annyiban kicsit sántít, hogy közös megegyezéssel a mama kicsit lágyabbra csinálta, mivel kézzel akarta kinyújtani, és az nehéz. Nagyon. Pláne nyolcvansok évesen. Géppel persze nem lett volna az, de hiába ajánlgattam. Végül a 4 tojás, (és 1-2ek víz, kk só) csak 35 dkg lisztet vett fel. 


Alaposan meggyúrta:

Kettőbe szedte, és elkezdte kinyújtani:

Folyamatosan lisztesen tartva több rétegben tekerte fel a sodrófára, és tovább nyújtogatta:

Egyre vékonyabb:

Amikor már megfelelően vékony volt, feltekerve félbevágta:

Még egyszer félbevágta, (hogy a kés éle átérje), és csíkocskára metélte:

Végül kiteregetve száradt egy keveset, de a kánikulában 20 perc kellett csak neki a napon.
A száraztészta súlya 400 g lett.
Ez a tipikus nem éri meg a melót, de sokkal jobb, mint amit venni lehet (sokkal kevesebbért).
Ez a fajta tészta talán mákosnak a legfinomabb. De nem akarok a száraztészta forma és hozzávalói filozófiába merülni. Bármivel lecsúszik. Úgy kellett megmentenem, mert már száradás közben lopták a gazok. Tudjuk kire gondolok...