Babcsíra a konyhaszekrényben, 1. fejezet

Szoktam időnként magokat csíráztatni, főleg télen, és főleg retket, mert az annyira poén, hogy megeszel egy pici zöld növénykét, és mintha 'igazi' retket ennél.  Ennél 'bióbb' és frisebb nehezen lehet.
A babcsírával már régóta próbálkoztam, csak úgy saját kútfőből, és lám, nem sikerült, mert a nyavalyás mungó bab sötétben szeret csírázni. (A többi mag pedig általában nem, ezért nem számítottam rá.) Szóval pár adag tönkrement, mire végre megnéztem, hogy hogyan kell. Azóta az ablakpárkány helyett a konyhaszekrényben csírázik. És köszöni, jól van.


Igen egyszerű, csak napi fél perc.
Induláskor be kell áztatni egy napra. Akkor még álljon rajta a víz, utána már inkább ne. Én kicsit előnyből indulok, mert van csíráztató tálam, és így könnyebb átöblíteni. De sima tányérban is lehetne. Gondolom :)
Ez egy evőkanálnyi mungó bab, csak sima bolti, nem csíráztatásra vett.

Ez pedig ugyanaz egy nap áztatás után.

Megpróbálom minden nap lefényképezni majd...