Szték

Ma reggel L egy huszárvágással felülírta a heti menüt. Elindult reggel bárányt szerezni a csarnokból, majd visszatért egy halom hússal, amiben ugyan van bárány, de lapocka formátumban. Most nincs kedvem lapockát csontozni, és még egyébként sem sütöttem egyben, ezért most majd fogok.


Ma viszont szték lesz.
A szték beszerzését és sütögetését általában L.-re hagyom (örökletesen értenie kell hozzá, a nagypapája falusi hentes volt - igaz, meghalt, mielőtt L megszületett).


Én a köretekkel és az öntettel készülök, ha egyáltalán.
Vagy töltöm a vörösbort. Az megy.
Általában felsálat használunk hozzá. Tudom, hogy nem tradicionális, de bevált, omlós és kifizethető. Volt, hogy megvettük a bélszínt, ahogy illett, vagy hogy étteremben ettem sztéket (nem itthon), és nem tetszett annyira.


Egyébként nincs sok szabály mifelénk. Igyekszünk vastag szeletet venni, és véresre sütni. A köret is egyszerű: krumpli valamilyen formában, párolt brokkoli vagy zöldbab, esetleg sült paradicsom.
A szósz általában vagy tejszínes bors vagy kéksajt.


Elkészítése:
A húst igyekszem szobahőmérségletről indítani, és közvetlenül sütés előtt kap egy kis sót és borsot. Vastagságtól függően 3 - 5 percet kap oldalanként. A serpenyő legyen nagyon forró, és max egy kevés olajat teszünk alá (és általában az egész füstől).
Amikor a hús elkészült, kiveszem a serpenyőből, és az odaégett húsléből készül a szósz: a borsos csak 1-2 kk frissen tört bors, és 1-másfél dl tejszín kicsit összemelegítve. 
A köretet mindenki el tudja képzelni, gondolom.