Az én fasírtom ("magyaros" változat)

Az egyik legkorábbi emlékem, (amire tényleg én emlékszem, és nem mások története alapján rémlik,) arról szól, hogy nem ettem meg a fasírtot vacsorára, mert nem volt elég homogén, aztán felébredtem, és mivel nagyon éhes voltam, hidegen a hűtőből benyomtam egyet.
(Nagyon rossz étvágyú, válogatós gyerek voltam. Másodikos koromban, 7 évesen még csak 20 kilót nyomtam.)


A "látszanak benne a darabok" agybaj bizonyos dolgokban máig megmaradt, és sok mindent most sem eszek meg, de a lista egyre csökken.


Természetesen az én fasírt keverékem sem homogén. Arról, hogy zavarnak a hagyma darabok vagy akkor szoktam le, amikor már nekem kellett felvágni a hagymát, vagy akkor, amikor megszerettem a sült hagyma ízét. De a szétázott, vagy alig megsült hagymát most sem szeretem a kajákban.


Hozzávalók:
30 dkg darált tarja
2 közepes fej hagyma (25 dkg) apróra vágva, és megdinsztelve)
2 gerezd összetört fokhagyma
1 tojás
5 dkg kenyérmorzsa
1 lapos ek só
1 lapos ek paprika
1 lapos ek őrölt kömény
1 kk őrölt csipőspaprika 
1 csokor petrezselyem apróra vágva (a szár vékonyabb része is)
20 golyó lett, elég 4 főre

Elkészítése:
Sütőben. Nem szeretek forró olajjal bíbelődni, és egyébként is jobban szeretem, ha szárazra, ropogósra sül, mintha tocsog.
Tehát összetevőket összekevertem és szabadon választott formában és méretben tepsibe rendeztem (ha nem akarok mosogatni, akkor sütőpapíron, szilikonlapon vagy alufólián), és 190 fokon kb. 45 percig sütöttem. Értelemszerűen ha nagyobbak a fasírtok, akkor hosszabb ideig, esetleg kisebb hőmérsékleten, hogy átsüljenek, de ne égjenek oda.

Borsófőzelékkel ettük.